A fajtastandardok interpretációja
Mindenki úgy interpretálja a fajtastandardokat, ahogy ő látja. A Kennel Club csak annyit tesz, hogy mindent betartat, és a leíráshoz igazíttat. Sosem fogsz olyat találni, amely minden pontban megfelel a standard előírásoknak.
Egyes fanatikusok, akik az extra kutyatípusokat követik, mindig megpróbálják a fajta fejlődését befolyásolni, főleg a kiállításokon népszerűsítik szélsőséges nézeteiket. Olyan kanokat vezetnek fel a versenyeken és népszerűsítik tenyésztésüket, amelyek anatómiailag helytelenül befolyásolják a fajtát.
A valódi tenyésztő célja mindig az kell, hogy legyen: kiváló Staffordshire Bull Terriereket tenyészteni. Ahogy már az előbb említettem, nincs két tenyésztő, aki a standardokat ugyan azzal a szemmel látná. A másik oldalról kifejezetten fontos, hogy a standardokat ne csak megértsük, hanem azokat alkalmazni is tudjuk, úgy hogy egy kan megtekintésénél és a kutyabírálatoknál ezeket be tudjuk tartani. Fontos, hogy a tenyésztők hozzá értő emberekkel diskuráljanak, akik nyitottak mindenre. Ilyen szakemberekkel kell beszélgetni arról, hogy mi az elvárás, ha az ember egy-két tenyészkutyáját bemutatja. Ennek tudatában a Staffordshire Bull Terrier standardtípusa hamarosan nem csak az ő számukra, hanem mindenki számára világos lesz.
Egy jó Staffordshire Bull Terriernek minden kutyafajta legfontosabb tulajdonságaival rendelkeznie kell. A típus szó egy nagyon tág, sok mindent magába foglaló szó. A staffordoknak mindenekelőtt jó testformával kell rendelkeznie. De ahhoz, hogy az emberek szemében valóban egy minőséget jelezzen, tényleg nagyszerű kutya kell, hogy legyen. Ha egy kutya ezzel rendelkezik, akkor ki tud emelkedni az átlagból, e nélkül a minőségi jelző nélkül azonban feledésbe merülne.
A szem kifejezése nagyon fontos. Ez a kérdő pillantás az arcon nem csoda, hogy a staffordokat laughing dog-nak nevezik. Ez a tulajdonsága mindig hiányozni fog, ha a szem a fejhez hibásan illeszkedik. Ugyan ez érvényes akkor is ha túl kicsi, túl nagy vagy hibás színűek a szemek. Sok évvel ezelőtt egy neves stafford bíró a mondta nekem, hogy a világos szem is rendben van, bár sötét szemekkel a kutya jobban néz ki. Hallottál már ilyen lehetetlenséget? Úgy gondolom ő a staffordokat macskáknak tartja. Egy túl világos szem az egész kinézetet elronthatja, minél sötétebb a szem, annál jobb. Az egyetlen eset, hogy az ember elfogadja a világosszemet, ha az a kutyával szinkronban van. Még egyszer szeretném leszögezni, hogy nem lehet elfogadni egy világos színű szemet teljesen függetlenül a hártya színétől.
Jól lehet a Staffordshire Bull Terrier az én elképzeléseim szerint egyfajta “zsebkereszteződés”, mégis nagy szerephez jutott. Az eleganciája a korrekt anatómiai felépítéséből, jó, szépen formázott csontjaiból és az izmoknak méretes eloszlásából áll. Ezek eszközölnek ki egy olyan sportos megjelenést, amely a fajta számára olyan fontos. A staffordok testfelépítése teljesen koordinált, az egész test és a testrészek egy szép, természetes mozgást eredményeznek, attól függően, hogy milyen szögből nézzük a kutyát. Minden egyes része, mind a fej, a nyak, a váll, a törzs, a lábak jól illeszkednek, korrektek, ezért öröm mozgásközben látni, nézni a kutyát. Kívánatos egy szabad, erőteljes és fürge mozgás minden feszültség nélkül. A lábak elölről is úgy mozognak, mint hátulról nézve, tehát párhuzamosan, a tolóerő a hátsó lábakban nyilvánvalóan felismerhető.
A fajtastandard
Jó: kerek formájú, közepesen nagy
Nem jó: túl nagy
Nem jó: mandula alakú
A fej és a koponya
A fejnek rövidnek kell lennie, egy egyenletesen mély, széles koponyával, nagyon, plasztikusan kidomborodó pofaizmokkal, kidomborodó stoppal, rövid szemfogakkal és fekete orral kell rendelkeznie. A Staffordshire Bull Terrier ahhoz a számos kutyafajtához tartozik, amelyeknél a fej nyilvánvalóan a legfontosabb testrész. Más szavakkal ő egy “fejfajta”. Ez a fej egy szigorú szépséget mutat, erős, széles, rövid szemfogakkal, ami az erősségét, az erőt testesíti meg. Ezek a stafford “harci jegyei”. Erős izmok kötik össze a fejet, és a fajta híres harapó erejét adja, illetve ettől a kutya álkapcsát ollósan zárja. A legtöbb stafford tenyésztő és bíró számára az ideális kimért fej és az orr között 2:1 arány kell, hogy legyen. Az orrlyukaknak mindig nagynak és feketéknek kell lennie. A pigmenthiányos hús színű orr kizáró ok a tenyésztésből. A szukák feje mindenképpen fenomenális kell, hogy legyen és nem szabad, hogy első pillantásra “kanos” benyomást keltsen. Azok a szukák, amelyeknek kanos fejük van még inkább átörökítik azt szukáikba, kölykeikbe, és egy szép fejű szuka ellen mindig hátrányban lesz. A szem alatt a staffordfej jól kitöltött kell, hogy legyen, ezáltal a szemfog mélyről és erősen tud fejlődni. Az alsó álkapocsnak elölről nézve szélesnek és erővel teltnek kell lennie, soha nem lehet vékony vagy vissza, hátrafele nyúló. Nem szabad, hogy besüllyedt – dishface – vagy felfele ívelt – downface – legyen. Mindezen hibák nagyon nemkívánatosak.
Jó:Staffordshire Bull Terrier típus az ideális fej
Nem jó:Terrier típus
Nem jó:Bulldog típus
Fülek
Az összbenyomást tekintve a Staffoerdshire Bull Terriernél a fülek állása nagyon fontos. Ha a fülek túl nagyok – repülő fül – vagy túl magasan vannak nagy hátrány lehet. Az ideális fülnek kicsinek, vékonynak és finomnak, mindenek előtt rózsaformájúnak kell lennie. A kutya füle izgalmi állapotban kifelé összecsukolva áll - félig álló fül -, azonban az ilyen fülek nagyon kevés esetben vezetnek a koponya és a fej elfogadásához, a megkívánt formához. A másik fülforma félig felálló, ami az előírások szerint keskeny és egyáltalán nem néz ki rosszul. A nehéz fülek kiegyenlítik a kutyát, de egy Dumbo-effekt elrontja a teljes képet. A régi időkben, a legtöbb esetben a Pitek füle a staffordokéhoz hasonló volt, bár vágták őket. Hála istennek ezeket ma az állatvédők megakadályozzák. Teljes felálló fülekkel a kutya úgy néz ki, mint egy denevér. Én csupán egyetlen egy olyan nyertes kutyára emlékszem, aki ilyen fülekkel nyert, ő egy szuka, neve CH. Ellasteve Bella, aki az 1970.es években nagyon sok kiállításon vett rész, amíg a címet megnyerte.
Jó: rózsafül. A vékonynak és finom formájúnak kell lennie. A gyűrődés hagy egy kis részt látszani a belső fülből, egy jó rózsafül erősíti a tipikus stafford kinézetet.
Félig álló fül: megengedhető
Tenyésztésből kizáró hiba: Teljesen lógó fül, mint "button ear" gombfülként ismeretes. A leginkább nem kívánatos fülforma. A fül nehéz és nagy a fej oldalán lefelé lóg, vadészkutya szerű benyomást kelt.
Tenyésztésből Kizáró hiba:Álló fül. Kifejezetten nem kívánatos. A legtöbb esetben az álló fül a pótlólagos szövetek helyén alakul ki, ott ahol a fül és a fej találkozik.
Harapás és álkapocs helyzet
Valószínűleg ez a fajta átléphetetlen kérdése és sok vita folyik órákon keresztül az előnyeiről és a stafford harapás hibáiról. A standard megkívánja az ollós harapást (a felső álkapocs metszőfogai szorosan az alsó álkapocs metszőfogai elé zárnak), illetve a nagy fogakat és a szorosan hozzásimuló feszes ajkakat. Egy erősen elöl vagy hátul harapó álkapocs büntetendő kell, hogy legyen. Ha a szemfog különösen rövid, akkor mindig fennáll a valószínűsége, hogy az állat előre harap, különösen a későbbi öregkorban, ha az alsó állkapocs még erősebb lesz. Ennek a különösen rövid szemfognak a szabály szerint nem kívánatos kísérő tünete a kicsi fogak. Szerencse, hogy ez a fejtípus csak nagyon ritkán lép fel, köszönhetően a megfontolt és véghezvitt tenyészprogramnak, aminek következtében a nehéz bulldog típusú fej és egyidejűleg a nagyon rövid fog eltűnt. Fogaknál aP1 hiánya elfogadható, de több vagy más hiány a tenyésztésből kizáró ok.
Jó: ollós harapás
Tenyésztésből Kizáró hiba:hátraharapás
Tenyésztésből Kizáró hiba:előre harapás
Tenyésztésből Kizáró hiba:csípőfogó harapás
Mellső lábak
Az első lábaknak egyenesnek és erős csontozatúnak kell lennie, eléggé szélesen egymás mellett állnak. Nem szabad egy bulldog elsővel összetéveszteni, sokkal jobban a kutya alatt vannak a lábak, és a csontok is erősek, biztosak, minden pótlólagosság nélkül. Az első lábak között előfordulhat egy kis gyengeség és a mancsok területén is. A mancsoknak egy keveset kifelé állónak kell lennie. A vállak jól visszafekvők, ezalatt azt kell érteni, hogy a lapocka körülbelül 45 fokos szöget képez. A váll nem lehet meredek. Egyesek azt hiszik a bírók előnyben részesítik a nagyon rövid nyakat, de a nagyon rövid nyak és a jó vállak kizárják egymást. A vállfelépítés kihat a nyak kapcsolódására, a nyak és a mar kapcsolása a hátvonalba törésvonalmentesen megy át. A nyak nem lehet felszegett – stuck on –, mert a kutyáknál egy ilyen nyakkal a vállkonstrukció hibás lehet. A nyak egy könnyű ívvel kísérve a testbe torkollik. Ha a kutyának laza válla van mindig ki lehet jelenteni, hogy a mozgás lefolyása jó. Messze ki tud lépni és jó ritmusban mozog. A meredek vállak egy rövid peckes mozgást eszközölnek ki, hasonlót, mint a Foxterriereké. A Staffordshire Bull Terrier az ő saját sportos, atletikus tulajdonságai miatt olyan híres és borzalmas lenne egy Foxterrieres mozgással.
Jó: Az első mancsok könnyen kifelé állnak, szoros könyökvégződés.
Nem jó: A mancsok túl erősen kifelé állnak "ten to two" 2 óra 10 perces állásúak.
Nem jó: A mancsok befelé állnak, ezáltal a mozgás csorbul, a test himbálódik egyik oldalról a másikra. Különösen nem kívánatos.
Nem jó: Az első front túl keskeny.
A test
A test a bordakosárral kezdődik, és az ágyékig tart. A mellnek, a könyöknek jól oldalt fekvőnek és feszesnek kell lennie. A kutya fontos tulajdonsága a jó testi kondíció. Nem úgy, mint az a kutya, amelyik még fejlődés alatt áll vagy keveset mozog. Ezt fel lehet ismerni, például versenyen, hogy a kutyát még “készíteni kell”. Ezalatt a bíró azt érti, hogy korral és több mozgással még jobb lehet. A bírók egy feszes, egyenes felsővonalat és bordaívet, valamint mellmélységet kívánnak meg. Speciális bírók szerint kívánatos egy könnyű izmos ív az ágyék felett, a felfelé ívelő hátat viszont elutasítják. Ez minden tenyészprogramnak egy nagyon erős hibája lehet. Ezt az emberek nagyon könnyen felismerik, mert a hátívet az ágyékmagasság felett jól lehet látni. A mar utáni rész nem lehet süppedt. A stafford egy erőteljes, tömör kutya, ezért szüksége van egy erős hátra. Semmi esetre sem kívánatos egy süllyedés a hát közepén, a keresztcsontnál, farnál sem eshet le erőteljesen a hát. Az ágyéki részen szükséges, hogy a kutya szabadon tudjon mozogni, rövid kötéssel az utolsó bordához a csípőcsontizület között. A kanoknál tenyésztésből kizáró ok a rejtett heréjűség, illetve a félheréjűség.
Ideális típus: Pontos kiegyenlítettség a Bull és Terrier között. Rövid erős fej, rövid, erős nyak, jó vállak. Mély front, első osztályú lábak és mancsok. Rövid hát, erős hátsó láb, jó faroktartás.
Ennek a kutyának nagyon rövid feje és nyaka van. Tipikus Bulldog, hosszú háttal, ami a közepén kicsit ívelt lefelé. Mély mell, rövid lábak, sok csont és állag.
A típus keskeny fejet, lapos mellet, könnyű csontozatot mutat. Az eleje nagyon keskeny, nagyon könnyűek a csontjai. Anatómiailag jól felépített, megfelelően jó mozgású. Ennek a kutyának rövid háta van, a nyaka viszont túl hosszú.
Hátsó lábak
A Staffordshire Bull Terrier erős, jól izmolt hátsólábbal rendelkezik, mély bokaizülettel, csánkkal, jó szögekkel. Hátulról nézve a lábaknak teljesen párhuzamosan kell állnia. Egy jó szögelt és erőteljes hátsó láb a stafford számára nagyon fontos. Csak ez a kombináció adja meg a staffordnak a dinamikus lökést, ami miatt olyan ismert. E nélkül a lökés nélkül a harci kutya nem lenne jó helyzetben, magát nem tudná a ringben jól mozgatni. A hátsó lábaknak is szüksége van erőre, ez teszi lehetővé a kutya “becsapódását” az ellenfelébe. Ezenkívül a jól felépített, hosszú izmok nélkül a stafford soha nem lett volna megfelelő helyzetben és nem tudta volna megvalósítani feladatát a Pitben.
Jó
Nem jó: Túl széles állás
Nem jó: A mancsok befelé állnak
Nem jó: Tehénállás
Mancsok
A mancsoknak erősnek és közepes méretűnek, jól kipárnázott ujjpárnákkal kell rendelkeznie. A staffordnak nem lehet felcsontozott macska mancsa. Kívánatos a feszes mancs, ami az első láb közepéig egészen könnyen kifelé áll. Ez a tulajdonság fontos különösen a lábak előre lökésében. Az ember ezt a mancsot e legkitűnőbb sprinterek lábával tudná összehasonlítani. A startél oldalról oldalra mozog. Ez segíti a kutyát a gyorsaság növelésében és a jó testtartás kialakításában. A régi tenyésztők harcikutyáikat képessé tették erre a mozgásra. Az állatok tenyésztését ehhez kötötték, tudták, hogy a Pit-ben csak egy rövid távolságot kell legyőzniük, de azt minél gyorsabban. Manapság ez túl elméletinek tűnik de a régi időkben szükségszerű volt, hiszen a tét az, hogy győztes vagy vesztes lesz-e a kutya, és itt minden apró előny számított. Az ideális tappancs olyan félig nyúlt mancs volt, amelynél az ujjak között nagy hely volt, és a bütykök csak enyhén álltak kifelé. A mancsok nem lehettek támasztó állásúak vagy teljesen nyúl mancsúak, mert ezek nagy hibát jelentettek, hiszen ezek drasztikusan befolyásolják a kutya mozgását. Egy ilyen mancsú kutya a Pit-ben alkalmatlan lett volna feladatai elvégzésére.
Jó: erős kötegek, közepesen nagy.
Nem jó: Lapos, ami miatt rossz a futás, a mancsok mindig feszesek.
Nem jó: Macskamancsok, erősen bütykös.
Farok
A legjobb középhosszú, mélyen kezdődő, vékony, mélyen hordott farok. A faroknak nem kell erős görbületet mutatnia, mint régen, amikor is a kutya farkának olyan görbülete volt, amelyet leginkább egy kút nyomókarjához lehet hasonlítani. A farok a staffordnak olyan, mint az evezője, kormánya, amivel a kutya harc közben mindig egyensúlyban tartja magát. Harc közben szüntelenül el- és vissza mozog egyik oldalról a másikra. A farok erőteljes, a vége finoman hegyes kell hogy legyen. Izgalmi állapotban sem szabad, hogy a hátvonal fölé kunkorodjon. Fontos azonban, hogy a hátsó láb csánkjáig érjen. Ha a farok túl rövid felborul a kutya egyensúlya. A régi tenyésztők nem szerették a hosszú farkat, mert úgy tartották, hogy a hosszú farkú kutyák gyakran mutatkoznak gyávának. Ha a kutya farka dugóhúzó szerú, akkor a kutya testfelépítése is minden bizonnyal bullos. Emlékszem egy ilyen kutyára CH. Spotty Lady-re 1970-ben akinek tulajdonosa Charlie Whiteworth.
Jó: A kút nyomó- karjához hasonlít.
Nem jó: Túl magasan a hát fölött hordja.
Nem jó: Túl erőssen görbül.
Hajtómű és mozgás
A mozgásnak szabadnak, erőteljesnek és erőteljesnek kell látszania. A lábak elöl és hátul is abszolút párhuzamosan mozognak, látható lökő-tolóerővel a hátsó lábakban. A kutyák mozgásfolyamatán azt a módot értjük, ahogyan egy bizonyos járásmódban a kutya tagjai mozognak. A staffordnak van egy mozgásstílusa, aminél az első lábak sem befelé, sem kifelé nem mozoghatnak, hanem a hátsó lábakkal párhuzamosan mozognak. A mozgásfolyamatnak területfoglalónak kell lennie sem túl szűk, sem túl széles. Egy staffordnak a mozgása jó vállakkal és jó hátsó lábakkal, megfelelő szögekkel figyelemreméltó és örömteli lesz. Egy stafford, amelyiknek laza a válla, kifele álló a könyöke, meredek a vállszöglete, kifelé mutató vagy túlzott a csánk szöglete, nem tud ebben a stílusban ilyen erőteljes mozgást produkálni.
Profilból nagyon jó mozgás, hosszú előrelépés és erős lökés biztosított.
Hátulról korrekt mozgás Elölről korrekt mozgás
Szőrzet
A stafford szőrének simának, rövidnek és szorosan fekvőnek kell lennie. Érintésénél közepes keménységet érzünk, kellemes a fogása. Ha a kutya izgatott, megfeszülnek az izmai, a szőre úgy fedi be a bőrt, mint egy szoros páncélruha. Ezáltal az izommozgás jól látható lesz. A kutya szőre megmutatja jó kondícióban van-e. Ha igen, a szőre sima és szép fényes. A szőrnek nem szabad durvának, érdesnek vagy hosszúnak lennie. Ez arra utalhat, hogy a kutya hideg és huzatos helyen van tartva. Leginkább a lakásban növekszik és gyarapodik jól. Ezt mutatja a kiállítóringben, ahol te is felismered a különbséget a kennelben és a lakásban tartott kutyák között.
Szín
A Staffordshire Bull Terrier színe hevesen vitatott. A szín amiről a legtöbbet vitatkoznak a fekete cser. A szakemberek sem tudják elmondani a fekete cser színű és a tri-colour színű között. Röviden így magyarázzák: a fekete cserszín kettő, míg a tri-colour három szín. Ilyen egyszerű minden. Az elismert stafford színek a következők: vörös, fakó, fehér, fekete vagy kék. Ugyan ilyen korrektek ezek a színek fehér jegyekkel, vagy foltokkal. A fekete cserszín és a mályvaszín nem kívánatos. Az USA-ban ezeket a színű kutyákat a kiállításokról kizárják. A vörös kutyákat szeretjük sötét maszkkal és karmokkal látni. A bíróknál az egészséges emberi megértés kell, hogy működjön, nem pedig az állatellenesség, hiszen a fajta egy sor színt kínál azonban ezek nem 100%-ig helyesek. Tartsd mindig szem előtt, hogy a staffordnak a színe nem befolyásolta eredményességét. Én mindig azt hallottam, hogy a kék szín Blue Paul-tól származik. Azonban itt csak arról van szó, hogy a kutya nevében ugyan ez a szó szerepel, semmi féle kapcsolat nincs a kék szín és Blue Paul között. Genetikailag a kék, fakó, fekete és foltos színek egymással kapcsolatban vannak. csak meg kell nézned más fajtákat, ahol ezek a színek az uralkodók: Német Dog, Whippets, Greyhunds, Shar Peis és még egypárnál. Mindegyik örökletesen magában hordja a kék színt. És maga a Bulldog személye is elő tud hozni ilyen színeket. Ha a színeknek valóban együttes őse lenne, akkor az biztosan a fehér lenne, és a Bulldog az első számú jelölt. Ami a fekete cserszínt illeti elutasításának oka a mancsokkal kapcsolatos. Az öreg Black On Tan Terrier (English Toy Terrier) a mellső láb két ujján hosszabb karma volt, mint a többin, a hátsó mancsokon pedig macskaszerű. Ilyen mancsokkal pedig nem volt biztos fogása a Pit-ben a talajon, mivel a kutya magát előre tolta volna. Ezen hátrány miatt lehetett az, hogy az öregek ezt a színt a fajtán belül nem szerették. Minden fekete cserszínű kutya amit láttam – függetlenül a tenyésztőtől – mutatták ezt a jellegzetességet. Ebből kétség nélkül következik, hogy ők ennek a típusnak az erősségei., mind a színben, mind a testfelépítésben. A nyilvános hibák egyike mindig az volt, hogy a külső ujjak karmai rövidebbek voltak, mint a belső.
Nagyság és súly
A kívánatos súly a kanoknál 12,7-17,25 kiló. Szukánál 10,9-15,4 kiló. A magasság marnál 35,6-40,6 cm. A magasságnak és a súlynak arányosnak kell lennie. A korábbi években a súlyról és a magaságról sok vita folyt. Az 1930-as években nem volt szokatlan egy stafford 18lb és 16 Inch magassággal, a másik oldalon pedig 19 Inch magas, 50 lb súlyú. Manapság a fajtán belül a magasság és a súly nagyobb egyensúlyban van. Mi mindig konszenzusokat kötünk, amivel mindig a legjobban kiegyensúlyozott kutya nyer, még ha kicsit nagyobb vagy nehezebb is, mint a standard értékek. A mai tenyésztők fő célja különösen tipikus kutyákat tenyészteni. Mindenesetre remélem hamarosan az utolsó kicsi, rövidlábú, nagyfejű kutyát látom, mint amilyet a ’60-as ’70-es évek elején olyan gyakran. A standardokban leírtak azok testi jellegzetességek, amivel a mi staffordjaink különböznek, és képessé teszi őket feladatuk elvégzésére, amiért eredetileg a fajtát tenyésztették.
Danny Gilmour: Staffordshire Bull Terrier ma c.
könyve nyomán fordította Horváth Erzsébet és Farkas Mihály |
AJÁNLOM AZ OLDALT
